A salgótarjáni HVIM is képviselve volt Milánóban

A Forza Nuova nevű olasz nemzeti radikális párt szervezésében nagyszabású demonstrációt tartottak Milánó városában május 22-én, amelyen részt vett a HVIM delegációja, köztük egy salgótarjáni tag is. A tüntetést a világot uraló és irányító nemzetközi pénzügyi körök, a világválságot szándékosan okozó bankárkaszt ellen szervezték. 

Jellemző, hogy a Nyugat-Európában meglehetősen erős és hazánkban külső támogatással éppen napjainkban születő úgynevezett „antifa” erők azonnal ellentüntetést hirdettek. Ezzel a lépésükkel ki is bújt a szög a zsákból, hiszen bár magukat a kisemberek gondjaiért aggódó kommunistákként aposztrofálják, május 22-én mégis a nemzetközi pénzügyi oligarchia, a zsidó tőkések mellett álltak ki. Persze, ez nem véletlen, mert az anarchista csürhét valójában ezek a zsidó pénzemberek irányítják a háttérből úgy, hogy ezt legtöbbször maguk az együgyű anarchisták sem tudják.

A demokrácia (helyesebb a demokratúra szót használnunk) Olaszországban is megmutatta valódi arcát, a rendőrség ugyanis nem engedélyezte a Forza Nuova által meghirdetett vonulást, sőt a végén már a statikus rendezvényt is betiltotta. Az antifák ellentüntetését ugyanakkor engedélyezték. A Forza Nuova plakátjain az szerepelt, hogy a gyülekező 14 órától lesz a milánói Velence téren, a betiltás miatt azonban ez meghiúsult. Az olasz nemzeti párt vezetői azonban nem adták fel, s e-maileken, sms-eken keresztül riadóztatták a híveket, s igyekeztek mindenkit értesíteni arról, hogy a gyülekezést a szervezet milánói pártszékházában tartják. Mivel ez magánterület, a karhatalom ide nem tudott benyomulni, ugyanakkor a székház előtti térre, a Piazza Aspromontére ekkor már folyamatosan érkeztek buszokkal és rabszállítókkal a rohamrendőrök. Az olaszok elismerésre méltó szervezettségét mutatja, hogy a riadóláncuk kitűnően működött, egy-két órával ugyanis az eredetileg meghirdetett időpont után már mintegy ezren gyűltek össze a pártszékházban és az épület előtt az utcán.

Rövid vezérkari megbeszélés után az olasz hazafiak úgy döntöttek, hogy a tiltás ellenére elindulnak, s megpróbálnak legalább a Piazza Aspromonte másik oldalán lévő, sebtében egy teherautó platóján felállított színpadukhoz eljutni. A teret ekkorra már hermetikusan körülzárta a páncélozott járműveket is felsorakoztatott, több száz fős rendőrség. A Forza Nuova tagjai és híveik határozott iramban indultak meg, de a rendőrség sorfalába ütköztek. Hosszas vita kezdődött, majd a hazafiak összecsaptak a karhatalommal. Megfigyelhető volt, hogy az olaszok fegyelmezettebbek voltak, mint a mieink Budapesten hasonló helyzetben.

Amikor például a tömegből egy csapat fiatal oldalra kitört és megrohamozta az ott álló rendőrsorfalat, mert a pribékek háta mögül egy antifa dobálózott, a Forza Nuova vezetői pillanatok alatt vissza tudták őket terelni a sorba. A tömeget egyébként is rendezett sorokba állították, az első vonalban pedig egyensapkában megkülönböztetve válogatott rendezőik foglaltak helyet, akiknek a kezében – igen ötletesen – összetekert zászlóhoz hasonlító ütőszerszámok voltak. A nem túl sokáig tartó, néhány könnyebb sérüléssel járó összecsapás után pedig olyan történt, ami Magyarországon eddig elképzelhetetlennek tűnt: a rendőrség visszavonult, s nem állított elő, nem vett őrizetbe senkit. A parancsnokuk egyszerűen látta, hogy a hazafiak nem tágítanak, s a nagyobb baj elkerülése érdekében inkább visszavonta csapatait. Ezután, igaz nem az eredeti helyszínen, de mégis meg tudta tartani rendezvényét a Forza Nuova.

A nemzetközi pénzhatalom ellen európai összefogást szorgalmazó Forza Nuova szándékát tükrözte, hogy a demonstráció szónokai Manuel Canduela (a spanyol Democracia Nacional elnöke) és Nikolaos Michaloliakos (a görög Hrisi Avgi vezetője) voltak, míg a fő szónokként Toroczkai László és a Forza Nuova vezetője, Roberto Fiore lettek bemutatva. Érkeztek ugyanakkor hívatlan vendégek is, megjelent ugyanis egy 15 fős román delegáció is, akik a Noua Dreapta nevű, többek között magyarellenes tüntetéseiről is elhíresült román szervezetet képviselték. Ők azonban a házigazdáktól nem kaptak felszólalási lehetőséget, ám rögtön két román zászlót is lobogtatni kezdtek, főleg, amikor meglátták a Toroczkaival lévő három vármegyés kezében a magyar nemzeti színű és a vármegyés lobogót. Amikor aztán az olasz konferanszié a beszédek előtt főszónokként bemutatta Toroczkai Lászlót és elismerően szólt a magyar ellenállás sikereiről, a románok bevonták a zászlóikat és csapatostul elvonultak. A román szervezet tagjai ezzel öngólt lőttek, hiszen világossá vált, hogy kik a kerékkötői az európai összefogásnak.

Beszéde előtt utalt is rájuk Toroczkai, így senkinek sem kerülte el a figyelmét a románok látványos kivonulása. A demonstráció egyébként annak ellenére rendkívül sikeres volt, hogy a rendőrség betiltotta és nyilván jóval nagyobb tömeg vett volna részt, ha normális körülmények között, az eredeti helyszínen kerül megrendezésre. A tüntetés ugyanakkor a legtöbb olasz médiába bekerült, a szombat esti olaszországi állami híradóban csak az egyébként éppen milánói Internazionale labdarúgócsapat BL-győzelmének híre előzte meg.

Új vérszerződésre van szükség az északi féltekén

Toroczkai László egyébként nemzetközi összefogást szorgalmazott a beszédében. Íme, a Milánóban elhangzott szónoklat szövege:

Hölgyeim és uraim! Tisztelt bajtársaim!

Mivel az egyik dédnagyszülőm révén egy kis olasz vér is csörgedezik az ereimben, már gyermekkoromban rácsodálkozhattam Olaszország szépségére, lenyűgöző történelmére, csodálatos építészeti remekeire. Az egyik legnagyobb hatást Velence tette rám. A vízre épült város a természettel, Istennel harmóniában élő embert szimbolizálta számomra. Velence csodája a várost építő és a tradicionális keresztény kultúrkört létrehozó európai civilizáció nagyságát jelentette nekem. Néhány éve hallottam először arról, hogy Velence süllyed. A tengerek vízszintje emelkedik, s ezen a héten a hazámban, Magyarországon a rengeteg eső miatt árvíz pusztít. Máshol tornádó, hurrikán, földrengés vagy éppen vulkánkitörés fenyegeti az emberiséget. Mintha a természetet uraló Isten jelezné mindannyiunknak, hogy a Föld lakói rossz irányba tartanak. S nem csak a környezetünk pusztítása zajlik. Itt az északi féltekén egy globális pénzügyi-politikai erő igyekszik elpusztítani mindazt a gyönyörű civilizációt, amelyet őseink teremtettek. A liberalizmus, az abortusz, a nihilizmus, a homoszexualitás népszerűsítésével, az idegen bevándorlás szorgalmazásával azt akarják elérni, hogy kihaljon a fehér ember. Ezt a pénzügyi-politikai erőt az USA és Izrael jeleníti meg, ideológiájukat pedig a szabadkőművesség, amely rányomta bélyegét az Európai Unióra is.

A csodálatos kultúrát teremtő Északi Civilizáció Európa teljes területén és Ázsia északi részén helyezkedik el. Ha a térképre nézünk, rögtön láthatjuk, hogy Oroszország mekkora jelentőséggel bír ebben az óriási régióban. De nemcsak hatalmas területe és 140 milliós lakossága miatt, s még csak nem is elsősorban azért, mert ma már Moszkva a legnagyobb, szinte kizárólag fehérek lakta város a világon. A Föld talán legjelentősebb nyersanyagkészleteivel és gazdasági potenciáljával rendelkező Oroszországnak ugyanis alig van államadóssága és gyakorlatilag független az egész világot adósságrabszolgaságban tartó bankároktól, így az olyan nagyhatalmú családoktól, mint a Rothschildok és a Rockefellerek. Kelet felé is tekintenünk kell, hiszen a mi testvéreink ott élnek, nem a déli féltekén. Az Északi Civilizációnak új szövetséget, vérszerződést kell kötnie, s újra erőssé és függetlenné kell válnia. A győzelmet csak együtt vívhatjuk ki, mert ellenségeink hatalmasak. Szakítanunk kell az amerikai-izraeli szövetséggel, ugyanakkor az Iszlám terjeszkedésének is megálljt kell parancsolnunk. Az mégsem járja, hogy őseink évszázadokon át ontották vérüket azért, hogy keleten Magyarország, Horvátország, Oroszország, nyugaton pedig Spanyolország vonalánál megállítsák a hódító muzulmánokat, ma pedig csak úgy, harc nélkül átengedjük nekik a földjeinket, s engedjük, hogy a templomok helyét a mecsetek vegyék át. Az északi félteke tele van lélegzetelállító kulturális csodákkal, délen alig találunk ilyet. A dzsungel, a sivatag, a gyermekhúst lakmározó kannibálok, az élősködésre, fosztogatásra és fölösleges erőszakra, agresszivitásra épülő társadalmak nem tetszenek. Nem akarom őket importálni. Megálljt kell parancsolnunk a délről jövő újkori bevándorlásnak, a már itt lévőket pedig – közöttük a néhány száz évvel ezelőtt érkezett, ám nagyon szapora cigányságot is - szigorúan rá kell kényszerítenünk az integrációra. Ha nem akarnak, akkor menjenek vissza oda, ahonnan jöttek! Mi nem vesszük el a földjüket, kultúrájukat, ők se vegyék el a miénket.

Tisztelt Barátaim!

Ti olaszok a Római Birodalom, mi magyarok a Hun Birodalom örökségét hordozzuk magunkban. E két hatalmas birodalom a nyugatot és keletet szimbolizálja az Északi Civilizáció területén. Attila királyról több mint ezer éven át azt hazudták, hogy civilizálatlan barbár volt, ami már csak azért is butaság, mert Attila gyermekkorától Rómában nevelkedett, ott tanult meg mindent, s lett aztán keleten a világtörténelem egyik legnagyobb uralkodója. De ne a múlttal foglalkozzunk most, hanem nyújtsunk egymásnak kezet, mint testvér a testvérnek. Legyen a mi összefogásunk példa a nyugaton és keleten élő északi népek számára. A stigmákkal megjelölt, csodákat tévő, s különleges jóstehetséggel megáldott (többek között II. János Pálnak még kispap korában megjövendölte, hogy pápa lesz – a szerk. megj.) olasz (Pietrelcinai) Szent Pio a következőket mondta évtizedekkel ezelőtt:

"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre."

Nos, mi magyarok hálatelt szívvel és büszkén gondolunk Szent Pio szavaira, s bízunk abban, hogy jövendölése valóra válik. Addig is, vállaljuk azt a történelmi feladatot, hogy elősegítjük az Északi Civilizáció népeinek összefogását. Ehhez egyre inkább megvannak a lehetőségeink is, hiszen a nemzeti erők egyre erősebbek Magyarországon. Javaslom, hogy 2011-ben rendezzük meg az Északi Civilizáció első nagy gyűlését, amelyen soha nem látott egységbe és szövetségbe tömörülhetünk. A helyszínt mi adjuk, a szervezést, lebonyolítást vállaljuk. Magyarország úgyis, földrajzi értelemben is ennek a területnek a szívében helyezkedik el.

Ugyancsak javaslom, hogy az Északi Civilizáció szövetségének az emberiség egyik legősibb szimbóluma, a szárnyas oroszlán legyen a jelképe, amely ugyanúgy megtalálható volt keleten például a szittyáknál (szkítáknál), vagy nyugaton a keresztényeknél, s amely egyúttal Velence jelképe is.

A Sors furcsa játéka, hogy miután megírtam ezt a beszédet, láttam a mai rendezvénynek a plakátját, ahol olvastam, hogy a gyülekező itt Milánóban a Porta Venezián (Velence téren) lesz. A beszédem elején a süllyedő Velencére utaltam, amely mindennél jobban jelképezi a civilizációnk süllyedését. Velencét, Európa ezen csodáját meg kell menteni, meg kell őrizni az utókornak, ahogy magát az egész Északi Civilizációt is! Képletesen ezzel a mai rendezvénnyel repüljön fel innen a milánói Velence térről a szárnyas oroszlán, hogy egyesítse az Északi Civilizáció népeit az utolsó, a legnagyobb küzdelemre – a jövőnkért, a megmaradásunkért.

Isten áldja Olaszországot és Magyarországot! Isten áldja Európát!