Január utolsó szombatján 3-ik alkalommal került sor a Legbátrabb
város emléktúrára. Ezen esemény lassanként már a Vármegyések egy újabb
„intézményévé” kezd válni. Jobb példát nem is állíthatnánk a mai
fiatalság elé mint a „Csehkiverő” hősök tetteit és alázatukat mind
hazájuk mind a közösségük iránt. Hitükben, hűségükben és bátorságukban
is olyan példát mutattak a vörös terror legsötétebb napjaiban ami által
méltán érdemelték ki a korabeli fordításokban még „Legvitézebb
város”-ként elterjedt jelzőt, ahogyan a Civitas Fortissima kifejezést
használták. Tetteik ékes példával szolgáltak, szolgálnak az akkori
kornak és a jövendőnek is, hogy nem kell mindig a nagypolitikára várni a
cselekvéssel. Amennyiben más városok is követik példájukat és tesznek a
magyar föld szétrablása ellen ma kevesebb magyar élne a gúnyhatárokon
túl.
Az idei évben már a fővárosból is szervezett különbusz indult a Palóc
Fővárosba. Lévén, hogy az egykoron szebb napokat látott nógrádi vasutat
manapság inkább kivéreztetik így a túra kiindulópontjához való kijutást
is privát buszokkal kellett megoldani. Mindezek ellenére ismét nagy
létszámot mintegy 110-120 főt mozgatott meg az emléktúra. Csípős hideg
várt minket ami a jelenlegi csonka ország leghidegebb megyéjében nem
meglepő. Az égiek rendkívül szép napsütéses idővel ajándékozták meg a
túrázókat. Magasztos érzés volt az ősök nyomdokain járni a friss hóban,
a cserhát dombjai és völgyei között. Alkalmanként őz pár és rókák
közelében. A hosszú menetelés közben volt időnk megismerni bajtársainkat
és elgondolkozni azon, hogy 1919 januárjában még fegyvert ragadtak a
városba való bevonulás után a honvédek és vérüket áldozták a hazáért és a
jövő nemzedékeiért.
Az idei év újdonsága volt, hogy Csesztve felé tettünk egy kis kitérőt.
Ez a festői helyen található palóc kis falu leginkább az Ember
tragédiáját megalkotó Madách Imre kúriájáról vált híressé. Itt meleg
teával és zsíros kenyérrel lett megvendégelve az emlékezők kis hada.
Valamint meglepetésként I. világháborús, Vitézi Rendi és II.
világháborús relikviák , kitüntetések, egyenruhák egész sorát
tekinthette meg a túrázó. Ezt követően már műúton haladt a menet csendőr
és katonai hagyományőrzők vezetésével. Volt aki a korabeli gyarmati
polgárok ruházatát és harci felszereléseit idézte elénk a résztvevők
közül. A múltidézés eme sajátos módja is kezd a túra jelképévé válni és
évről évre bővül a korhű egyenruhák viselőinek száma. A jövendőben
ígéretek szerint már a korabeli vasutas mundérium is képviseltetni fogja
magát. Mind a menetoszlopban mind a városba beérkezvén korabeli
katonadalok énekétől volt hangos a vonulás. Ezen dallamok
megpezsdítették az összes résztvevő vérét. Ezúton is köszönjük ezt a
nótát előadóknak. Balassagyarmatra beérve már egyre többen figyeltek fel
a díszes és hangos különítményre. Az embert örömmel tölthette el, hogy
még egy gyermekét babakocsival toló édesanya is csatlakozott hozzánk.
Bizonyítva a ránk hagyott értékek kortalanságát.
A menet mintegy 6 órás túra után érte el
a Balassagyarmati vasútállomást ahol a korabeli harcok is elkezdődtek.
Itt Pulay László a Civitas Fortissima Kör elnöke fogadta a résztvevőket
és fejezte ki háláját a túrázóknak a fáradságos és embert próbáló
megemlékezésért. Beszédében felidézte a balassagyarmatiak összefogásának
példáját ami csodákra volt képes és megkérte a résztvevőket, hogy
mindenki vigye hírét e hőstettnek és a Civitas Fortissima
szellemiségének.
Ezután a gyarmati honvédek emlékszobra
mellett elhaladva érkeztünk meg a Huszár-villához ahol Tormay Cécile
emléktáblájánál László Péter a Balassagyarmati Tormay Irodalmi Társaság
vezetője idézte meg a Bujdosó könyv írónőjének szellemiségét és adott
méltó keretet az igencsak elfeledett emléktábla megkoszorúzásához.
Túránk végezetével a városháza falán
lévő emléktáblánál róttuk le tiszteletünket a vasutasok, polgárok és
honvédek emléke előtt. Itt Zagyva Gyula a Hvim alelnöke beszédében
említést tett arról, hogy a gyarmati hősök mind a mai napig nem kerültek
a nemzet tudatában arra a megfelelő helyre mint amit megérdemelnének.
Véleménye szerint már régen a tankönyvekben lenne a helye ennek a
történelmi eseménynek. Valamint felhívta a figyelmet a gyarmati
vármegyések alázatos munkájára amivel létrehozták ezt a túrát valamint
hogy, a www.legbatrabbvaros.hu
internetes oldal létrehozásával hírét viszik az egész Kárpát-medencében
annak, hogy voltak akik akartak és mertek is tenni a Trianoni gyalázat
ellen.
Hvim Balassgyarmat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése