Salgótarján: A kommunizmus áldozataira emlékezünk

Február 25. a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja. Az 1919-es vörös terror, az 1945 utáni padlássöprés, majd az ötvenes évek ávós megtorlásain kívül, a II. Világháború alatt is érte több halálos áldozatot követelő támadás Salgótarjánt és környékét. Az idei évfordulón Tamási Tibor Zagyvapálfalva története egy lokálpatrióta szemléletében című írásából idézünk.

"1944. október 31-én délelőtt fél 10 óra tájban, északkelet felöl nagyobb orosz repülő kötelék hatolt be a légtérbe, váratlanul és meglepetésszerűen. Géppuska tűzzel és tekintélyes számú robbanó bombával árasztotta el főleg a Hirschgyár, az üveggyár és a bányatelep közvetlen környékét. Borzalmas volt az embertelen támadás, mert nem volt idő a védekezésre… Írja a Tarjáni lap.

Sajnos a támadásnak halálos áldozatai is voltak, mert az üveggyári óvóhelyet telitalálat érte. Az óvóhely födém beszakadt és maga alá temette az óvóhelyen tartózkodókat. A gyors beavatkozás több ember életét mentette meg. Az újság erről azonban hírt nem adott. Én ezt a támadást, -a tanonciskolából az üveggyári munkahelyemre menve,- a bányatelepi orvosi rendelő mellett, az utcán éltem át. A szovjet repülőgépek nyugati irányból, a bányatelepi sakta felől érkeztek a község légterébe, erős géppuska tűzzel árasztották el az előttem ismeretlen célt. Átrepülték a baglyasi hegyet és eltűntek a szemem elől.

Pillanatok múlva egy robbanás sorozatot hallottam. A síküveggyárba érve tudtam meg, hogy többek között az öblösüveggyárat is érte a támadás. Az öblösüveggyár illetékesei telefonon kértek villanyszerelői segítséget a károk felszámolásához. A műhelyből két fő villanyszerelő indult az öblösüveggyárba.

Az esettel kapcsolatban az alábbi közlemény jelent meg a Munka c. lapban:

KÖSZÖNET

A múlt hó 31-én városunk ellen intézett terror bombatámadás alkalmával feleségemnek nyújtott önfeláldozó, és gyors segítségért, mellyel őt a romok alul az életnek és nekem, valamint a gyermekeimnek megmentették, a következő hölgynek, és uraknak itt a nyilvánosság előtt szívből fakadó köszönetet mondok. Dekorsz Jánosné, Zsiday István, Simon Aladár, Brumsó Béla, Molnár József, és Heneg Péter. Példaadó hazafias munkájukért, a jó Isten áldását kérem mindnyájukra.

Újj István

Valamikor a novemberi hónapban ismét egy repülőtámadás érte a községet. Kelet felöl szovjet repülőgépek hatoltak be Zagyvapálfalva légterébe. A gépek állandó géppuska, gépágyú tűzzel támadták az általam nem ismert célpontot. Csak feltételezem, hogy az üveggyári salak hegyen lévő német lőszerraktárt támadták, de az is lehetséges, hogy az akkori községháza udvarán, és az utcán parkírozó német gépkocsikat vették célba. Talán ez a valószínűbb. A támadás után Én a községházára mentem, mert érdekelt, hogy mi történt. A községházán nem találtam senkit a hivatalnokok közül, azaz, hogy a folyosón, egy hordágyon fekvő sérült embert, aki egy pléddel volt betakarva. Azt a tényt, hogy hogyan került oda, ki hagyta magára, a mai napig nem sikerült megfejtenem. Rögtön megismertem, mert a községháza szomszédságában lakott, Orosz János volt a neve. Kérdeztem, hogy - mi történt? - Nagy nehezen elmondta, hogy a közelben lévő lakásán sérült meg a repülőtámadás során, és a fia is lövést kapott a lábába, dehogy a fiával mi van azt már nem tudta. Felhajtottam a takaróját megnéztem a sérülését. A jobb combcsontja volt eltörve, méghozzá olyan nyílt törés, hogy a szilánkos combcsont átszúrta a bőrt, és mint egy 10 centiméteres csont darab állt ki a bőrből, és a seb vérzett. Szaladtam a tanácsteremben lévő falra erősített mentőszekrényhez, aminek a kulcsa állandóan a szekrényzárban volt, de most ezt valaki bezárta, és a kulcsát elvitte. Így tehetetlen voltam. Tudtam, hogy segíteni kell. A seb bekötözésével nem sokat tudtam volna rajta segíteni, éppen ezért a községháza udvarán lévő német katonákhoz fordultam segítségért. Kértem, hogy a sebesültet autóval szállítsuk be a kórházba. Erre hajlandók is voltak. Az éppen arra járó Seres László nevű barátom segítségét is kérve, felraktuk a hordággyal sebesültet a német teherautóra, és az acélgyári kórházba vittük. Ott kezelésbe vették. A fia is oda került, de hogy kiszállította be azt sem tudtam meg soha. A fiú hamarosan elhagyta a kórházat, de az apján nem tudtak segíteni, néhány nap múlva meghalt. Lehetséges, hogy más sérülése is volt, amit Én nem vettem észre.

1944. november. 11-i számban ismertetik a statárium kihirdetését a már fennálló jogszabályokon felül.

1944. december 22. Szovjet repülőgépek ismét bombázták Salgótarjánt. Bomba robbant a Rákóczi út - Forgách utca kereszteződésében, és a Polgári iskola előtt is. (ma a Rákóczi úti iskola)"

"1943. március 25. Zagyvapálfalván, kotyháza közelében egy járókelő talált egy cipőkrémes dobozhoz hasonló bádog dobozt. Felemelte és elkezdte kibontani, mire az a kezében felrobbant, s az illető kezén súlyosan megsebesült. A Salgótarjáni m. kir. Rendőrkapitányság felhívja mindenki figyelmét, hogy ilyen fajta dobozokhoz, csavaros töltőtollakhoz, sztaniolba csomagolt cukorkához hasonló tárgyat talál, ne
nyúljon hozzá, hanem jelentse a legközelebbi rendőrnek.

Ebben az időben az angolszász repülőgépek szórtak le robbanó töltőtollat, játékot és a mezőgazdaságnak nagy kárt okozó gyújtólapocskákat. A gyújtólap egy 6x6 centiméteres, robbanótöltettel ellátott szerkezet volt, amit a repülőgépekről a gabonatáblákba dobtak le. Ezek a lapocskák a nap melegétől lángra lobbantak és így a búzatáblát felgyújtva, a termés megsemmisülését okozták."

Palócbetyár.com