A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom
Nógrád-Gömör szervezetei által szervezett emléktúra indulópontjához, a
várhosszúréti templomhoz március 13-án délelőtt 9 óra tájban érkeztünk.
A
csatamezőn hősi halált halt magyar honvédekre emlékezett a túra. A
143 magyar katona Várhosszúréten, a Szilicei-fennsík aljában alussza
örök álmát, kopjafa emlékeztet rájuk a helyi temetőben. Néhány magyar
katonasír a fennsíkon található, melyeket egy közeli magyar önkéntes
civil gondoz rendszeresen, szeretettel s szakértelemmel. Ezen
katonasírokat és a csaták közvetlen helyeit látogattuk meg az
emléktúrán és emlékszalagjaikat elhelyezve leróttuk tiszteletüket a
bátor helytállásért.
1944. decemberében s 1945. januárjában több mint egy hónapon át tartotta magát itt kétezer magyar honvéd s egy kis létszámú német alakulat a többszörös túlerőben lévő román és szovjet csapatokkal szemben. A több hullámban támadó ellenséget több alkalommal sikerült visszaverni a hősiesen küzdő magyar honvédeknek, s helytállásukkal biztosították a többi magyar s német seregtest visszavonulását a Sajó völgyében.
Felvidéki testvéreink már érkezésünk előtt telefonon informáltak, hogy a tót rendőrség és titkosszolgálat
nagy erőkkel van jelen a faluban. Érkezésünk után azonnal megkezdődött
a zaklatásunk. Zászlót és egyéb transzparenst nem használhatunk,-
közölték. Közben folyamatosan fotóztak és kameráztak minket. A
templomkertben az elesett magyar katonák sírjánál elhelyeztünk egy
nemzeti színű szalagot, és egy perces néma főhajtással róttuk le
tiszteletünket. Közben az autóinkat és a hozzájuk tartozó rendszámokat
egyesével lefotózták.
Elindultunk a túra indulópontjához, ahová természetesen több autóból álló díszkíséret kaptunk. A kb. 20-25 fő túrázóhoz csatlakozott két hívatlan vendég is, vélhetően a tót titkosszolgálat emberei. Egyikük kamerával rögzítette a 14-15 km-es túra minden részletét, másikuk fotózott és fülelt. A túrázók mögött öt méterre ballagva szépen kísértek végig a terepen, mikor pedig megálltunk egy-egy nevezetes emlékhelyen kamerával rögzítették az ott elhangzottakat, és a résztvevők arcait. Emellett felvették még az elesett katonák sírkeresztjeit, névtábláit és az emlékükre elhelyezett rohamsisakokat, egyéb harci emléktárgyakat. Vármegyés testvéreink és jómagam is többször kérdőre vontuk őket, főleg a magyarul beszélő bajszos tótot, miért is csinálják ezt a piszkos munkát. Érdemleges választ persze nem kaptunk. Csak a munkánkat végezzük,- mondták. A magyarul beszélő tót bérencnek tudomására hoztuk, hogy őseink egykoron az árulókat négyfelé szakítva végezték ki. Ő erre csak zavartan mosolyogni tudott.
A túrázok egyébként a megfigyelők jelenléte ellenére példamutatóan, bajtársasan és jó kedvvel teljesítették a távot. A túra végén kicsit magunkat is megviccelve 3-4 kilométeres kényszerkerülőt tettünk. A fizikailag kimerült tót pribékek ide már nem jöttek végig velünk, eltévedtek és rádión keresztül GPS segítségével vezették ki őket a sűrűből. A célhoz érkezve szintén több civil ruhás, feltehetően rendőr figyelt minket. Sofőrjeink elindultak a többi autóért. A visszaúton szirénázó rendőrautó állta útját a több autóból álló konvojnak, akikből csak a hozzánk tartozó gépjárműveket ellenőrizték, a többit szó nélkül elengedték. Hazafelé autónkat valószínűleg a határig követték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése